A hazai takarónövény-technológia évről évre számos tapasztalattal gazdagodik, és ez elsősorban az innovatív, kísérletező gazdatársaknak köszönhető. 2018-ban 6000 hektárnál is nagyobb terület takarónövényes tapasztalatait volt szerencsénk nyomon követni, ebből szeretnénk most egy rövid ízelítőt adni.

Száraz tavasz, gyors felmelegedés – mi a megoldás?

A 2018-as tavasz az ország számos területén hirtelen köszöntött be, egyik hétről a másik 10 Celsius fokos felmelegedést hozva. A takarónövény-keverékekkel bevetett területeken az őszi alapművelés elhagyása miatt a talajokban kialakult kapillárisrendszer érintetlen volt, így az ősz és a tél folyamán leesett 150-200 milliméternyi csapadék gyorsan el tudott illanni. Természetesen egy olyan takarónövény-állomány alatt, amely 100%-osan fedi a talajt, ez nem lehet probléma, sok helyen azonban nem ez volt a helyzet.

A tapasztalatok alapján a minimum művelést alkalmazó területeken egy száraz tavasz esetén érdemes lehet a takarónövényes parcellákat sekélyen átjárni. A 2018-as évben a csak totális gyomirtással kezelt területek 7-10%-kal gyengébb termést adtak, mint azok, ahol sekély művelés is volt, ebből következtettünk arra, hogy tavasszal a kapillárisok összetörése kulcsfontosságú az őszi-téli nedvesség megőrzése érdekében. Ez felveti az állomány megsemmisítésének kérdését, hiszen a leggyakrabban ajánlott totális gyomirtás és sekély művelés kombinációjához az alábbiak szükségesek: legalább 10 fokos napközbeni hőmérséklet a gyomirtás idején, 2-3 hét a gyomirtó szerek hatásához, majd a vetést megelőzően minél későbbre halasztani a talajok bolygatását. Mi lehet a megoldás, amelynek köszönhetően a terminálás is eredmény lesz, és közben a vizet is megtartjuk? Többen fordulnak a küllős kapa felé, amely egy olyan eszköz lehet, amivel a mulcs megbolygatása nélkül zárhatjuk le talajainkat tavasszal.

Kukorica sorközvetés – hova tovább?

Az álló, 5-6 leveles kukoricaállományba szórt sorköztakarók kísérlete 2018-ban is folytatódott. Amellett, hogy ügyeltünk a megfelelő gyomirtási technológia kiválasztására, a keverék összetételét is megváltoztattuk, így került bele egy trópusi pillangósnövény, a tehénborsó vagy más néven homoki bab (Vigna unguiculata). A sorközműveléskor géppel vagy kézzel elszórt keverék csak emelt magnorma mellett teljesített jól, itt viszont felmerül a megtérülés kérdése. Mindenesetre a jól sikerült köztes állományok a kukoricát nem bántották, és bár egyes esetben a csövekig is felnőtt a tehénborsó, a betakarítást nem zavarta. 2019-ben hasonló habitusú, melegkedvelő növényekkel folytatjuk tovább a kísérleteket.

Kukorica sorközvetése tehénborsóval a Vajdaságban

Aszályos ősz – mit tehetünk?

A késő augusztusban vagy kora szeptemberben vetett takarónövényeknél általában arra építünk, hogy augusztus 20. körül megérkeznek azok az esők, amelyek a repce mellett a takarónövényeket is kikelesztik. Ugyan már 2017-ben is volt olyan gazdatársunk, akinél augusztus és szeptember hónapban alig 10 milliméter eső hullott, 2018 ebben a tekintetben túltett az azt megelőző éven. 10-15 éve példa nélküli szárazság köszöntött ránk ősszel, amely a takarónövények fejlődését is befolyásolta. A hosszan elnyúló nyárias idő és a harmatos reggelek azonban a legtöbb helyen megmentették a show-t és életképes őszi-téli takaróállomány fejlődött (a számítások alapján egy harmatosabb reggel 1 milliméter csapadékkal ér fel). Ugyanakkor érdemes az alábbiakon elgondolkodnunk:

• nyári takarónövény-keverékek alkalmazása két őszi kultúra között: mennyire érdemes egy száraz ősz előtt kockáztatni a nyári betakarítás után megmaradó nedvesség felhasználását;
• őszi keverékek vetésének eltolása augusztus vége felé: az augusztus 25-28. után vetett kifagyó keverékek remekül tudják hasznosítani a rendelkezésükre álló hőösszeget és az őszi csapadékot;
• áttelelő keverékek vetése szeptember közepe-vége környékén: a rozs, bükköny, őszi borsó stb. alkalmazása kiváló megoldás lehet, de volt példa áttelelő mix vetésére november közepén is.

Keresztesvirágúak problémája – hogyan védekezzünk?

Magyarországon a legnagyobb területen vetett másodvetés keverék az olajretek-mustár párosa, amelyhez hozzájön a 300 ezernél is nagyobb területen történő repcetermesztés. Így érthetővé válik, hogy a repcebolha (Psylliodes chrysocephala) és a repcedarázs (Athalia rosae) álhernyója miért tudott akkora mértékben felszaporodni és kárt okozni a másodvetés állományokban 2018 nyarán. E két kártevő nem válogat a fajok között, a talajművelő retek és az etióp mustár ugyanúgy áldozatul esett, mint az olajretek és a fehér mustár. Az ökológiai másodvetésbe bejelentett területeken tiltott csávázás és növényvédelmi beavatkozások tovább súlyosbították a helyzetet. Mi lehet a megoldás?

Keresztesvirágúakra (etióp mustár, talajművelő retek) épülő keverék Közép-Magyarországon – a kép jobb szélén lévő, facélia által dominált csíkokra már nem jutott rovarölő szer, így ott a keresztesek a repcekártevők táplálékává váltak

A későbbre – augusztus végére vagy szeptember első két hetére – tolt vetésidő segíthet azon, hogy a keresztesek túléljék a rovarkártételt és meg tudjanak erősödni, „kirúgják” magukat. A károk minimalizálás érdekében érdemes lehet e növényfajok arányát csökkenteni a keverékben (1-2 kg retekfélékből és maximum ugyanennyi a mustárfélékből), és egy másik növénycsoporttal (pl. egyszikűek) megoldani a gyors talajtakarást és gyomelnyomást. Természtesen a talajok lazítására továbbra is a keresztesvirágúak a legalkalmasabbak.

Legeltetés – egy kiváló módszer a terminálásra (is)

A 2018-as gazdálkodói tapasztalatok rámutattak arra, hogy a haszonállatokkal történő legeltetés a kontrollált terminálás egyik legjobb módszere. A zabfélék (tavaszi zab, homoki zab), az indiai köles, a szudánifű és a herefélék különösen kedvelt takarmányok az egyéves takarónövények palettájáról. A juhokat sokszor a magot nevelő állomány sem zavarja, ugyanolyan szívesen fogyasztják e fejlettebb növényeket is, mint a vegetatív fázisban lévőket.

A juhok kiválogatják a keverékből a nekik tetsző növényeket – e keverékben a homoki zab igen, a lóbabot nem kedvelték

A takarónövények legeléssel való hasznosítását bátran javasoljuk, hiszen így a vetőmag és a vetés költsége még hamarabb megtérül, a terminálás miatt pedig nem kell aggódnunk, és nem kell rá költenünk.

Vetésidő – mennyire számít?

E cikkben is többször hivatkoztunk a vetésidő fontosságára, és szeretnénk képekkel is illusztrálni, hogy mennyit számít ugyanazon keverék esetén 2-4 hét eltérés. A takarónövények-keverékek vetésének felső határa általában (ökölszabály szerint) így alakul: nyári keverékek július végéig, de lehetőség szerint rögtön aratás után; őszi kifagyó keverékek augusztus utolsó és szeptember első két hetében, de igyekezzünk szeptember 8-10-ig elvetni őket; áttelelő keverék esetén október közepe-vége, de 2018-ban volt példa november közepi vetésre is.

Áttelelő keverék (szöszös bükköny, rozs, takarmányborsó) keverékek 2019. március elején (bal: szeptember végi vetés, jobb: november közepi vetés)

Még egy ilyen nyárias őszön is sokat számított a 2 hétnyi eltérés a vetésidőben egy kifagyó keverék esetén. Egyes fajok jobban bírják a késői vetést és töretlenül fejlődnek az első kemény (mínusz 10 Celsius fokos) fagyokig (pl. talajművelő retek, homoki zab), míg másoknál (pl. alexandriai here) már a csírázás és a kezdeti fejlődés is vontatottabb ilyen esetben.

Eltérő arcú keverékek – mi volt a zsákban?

2018-ban több helyen is megtapasztaltuk, hogy egy keverék eltérő talajokon teljesen máshogy néz ki és máshogy teljesít. A megfelelő keverésnek és az üzembiztos vetési technológiának köszönhetően a frakcionálódást, a keverékek szétesését a gépben kizártuk, és ez alapján arra jutottunk, hogy egy szárazabb őszön a termőhelyi paraméterek kerülnek előtérbe (talajtípus, kitettség, erózió), amely egyes helyeken a mix bizonyos összetevőinek, máshol a többi komponensnek kedvez. Egy tápanyaggal feltöltött, kötött talajon a mustárfélék, a facélia és a retekfélék jobban fejlődhetnek, míg ugyanannak a keveréknek az egyszikű alkotóelemei (szudánifű, tavaszi zab) a lazább, homokos, tápanyagot és vizet kevésbé jól megtartó táblákon kerülnek előtérbe.

Ugyanazon keverék (szudánifű, fehér mustár, talajművelő retek, facélia, tavaszi zab, takarmányborsó) egy kötöttebb talajon és egy lazább, homokosabb táblán – természetesen ugyanabban a gazdaságban

E „hasadás” miatt különösen javasolt lehet a több, 4-6 komponensű keverék használata, hiszen így gazdaságunk eltérő tulajdonságú termőhelyei miatt sem kell aggódnunk – mindig lesz olyan növény, amely az adott körülmények között jól érzi magát.

Elvitelre

A 2018-as évben is számos olyan tapasztalattal gazdagodtunk, amelyek lehetővé teszik, hogy a hazai körülményekre szabott, az itteni talajokhoz, klímarégiókhoz és vetésforgókhoz illeszkedő takarónövény-technológiát dolgozzunk ki. E tudás nem importálható, nem másolható, ezért különösen fontos, hogy a saját sikereinkre – és bizony a saját kudarcainkra – építve találjuk meg a területünkön működő megoldásokat. Itt szeretnénk köszönetet mondani a kísérleteinkben, kutatásainkban résztvevő gazdatársainknak, akik nélkül a fenti információk talán még mindig az utcán (vagy inkább a szántóföldön) hevernének.

 

Ez a cikk először a Mezőhír 2019. április számában jelent meg.