A takarónövényeknek rengeteg előnyük van, azonban ezek sem csodatevő növények. A megfelelő faj vagy keverék megtalálásához mindenképpen szükséges, hogy:

• tisztában legyünk a céljainkkal és problémáinkkal,
• világosan lássuk, hol és mikor tudjuk a takarónövényeket alkalmazni,
• kipróbáljunk néhány lehetőséget és tapasztalatot szerezzünk.

Oldalunkon igyekszünk minél több fajt és mixet bemutatni, azonban több ezer fajta és kombinációs lehetőség létezik. Néhány egyszerű lépéssel mindannyian megtalálhatjuk a saját gazdaságunkban alkalmazható fajtákat, miközben a költségek és a kockázat is minimális marad.

1. Azonosítsuk a problémákat

A takarónövények által biztosított előnyök közül érdemes egyet vagy kettőt elsődleges célként, néhányat pedig másodlagos célként megfogalmazni – ezzel már nagyban megkönnyítjük a választást. Célunk lehet például:

• nitrogén biztosítása a következő főnövénynek,
• szervesanyag hozzáadása a talajhoz,
• talajszerkezet javítása,
• erózió csökkentése,
• gyomok elnyomása,
• tápanyag-gazdálkodás javítása,
• talajnedvesség megőrzése.

Törekedhetünk arra is, hogy élőhelyet biztosítsunk a hasznos élőlényeknek, javítsuk a talaj vízháztartását és így tovább.

2. Azonosítsuk a vetésre alkalmas helyet és időt

Vannak egyértelmű esetek, amikor nem kérdés, hogyan illesztjük be a takarónövényt a vetésforgónkba. Ha szeretnénk megvédeni a talajunkat az eróziótól két főnövény között, vagy több nitrogént szeretnénk biztosítani a tavasszal vetett kukoricának, akkor világos, hogy mikor érdemes elvetnünk a takarónövényt. Azonban ha komplexebb célunk van – például talajépítés, szerkezetjavítás –, abban az esetben nehezebb lehet a jó döntést meghozni.

Segíthet a tervezésben az alábbi gyakorlat: egy papírlapra rajzoljunk egy 18-36 hónapot átölelő, havi bontású idővonalat. Minden területünk esetén vigyük fel a jelenlegi és tervezett főnövény kultúrákat, megjelölve a vetés és a betakarítás várható időpontját. Ha rendelkezésünkre állnak további információk – esős időszakok intervalluma, fagymentes periódusok, komolyabb mezőgazdasági munkák ideje –, azokat is rögzítsük.

Ezek után keressük meg azokat az időközöket, amik „szabadok” és alkalmasak lehetnek egy köztes növény elvetésére és fejlődésére. Vegyük azt is figyelembe, hogy vannak üres területek, mikor tudjuk ezeket a munkálatokat beiktatni a többi teendők közé.

A leggyakrabban alkalmazott takarónövényes időszakok a következők:

• Téli parlag: ha szeretnénk biztosítani a folyamatos talajtakarást, akkor télen se hagyjuk bevetetlenül földjeinket. Ha 6-10 héttel az első fagy előtt el tudjuk vetni takarónövényeinket, akkor azok jó eséllyel elég fejlettek lesznek ahhoz, hogy hatásukat kifejtsék. Az őszi gabonák, különösen a rozs akár kicsivel később is vethetőek.
  Ha a főnövény betakarítása után már kevés idő maradna a takarónövénynek, akkor elgondolkodhatunk az álló kultúrába történő vetésen – az olaszperje, a rozs, a szöszös bükköny és a herefélék leárnyékolva is jó ütemben fejlődnek.
  Amennyiben a szezon korábbi felében kerülnek földbe a takarónövény vetőmagok, akkor fennáll a vízhiány kockázata, megnövekedhet a betegségek kialakulásának veszélye a csökkenő légmozgás miatt. Ezt orvosolhatjuk a takarónövény magnormájának vagy vetési idejének megváltoztatásával.
  Várhatóan megnövekszik a forgalom betakarítás idején? Válasszunk szívósabb, alacsonyan növő fajokat, például fűféléket vagy hereféléket.
•  Nyári parlag: a zöldségtermesztők is szembesülhetnek azzal a kihívással, hogy hogyan érdemes a két kultúra közötti időt kihasználni, mit vessenek a 3-8 hét hosszú „üresjáratban”. A gyorsan fejlődésnek induló fajok, például a hajdina, köles vagy a szudánifű megfelelő választás lehet erre az időszakra. Egyre elterjedtebb megoldás az is, hogy a köztes növénytakarónak egy részét terminálják és a helyére elvetik a következő főnövényt, a sorközökben maradó takarónövényeket pedig kaszálják vagy kultivátorozzák.
• Egészéves takarónövények: ha nagyon leromlott a talajunk állapota és szeretnénk újraépíteni, érdemes egy egész szezont a takarónövényeknek szentelni. Az évelő növények igénylik a legkevesebb gondoskodást, miközben gyökereikkel lazítják a talajt és javítják a tápanyag-körforgást, föld feletti részeik pedig jelentős mennyiségű biomasszát állítanak elő.
  Az egymást követő takarónövények ötlete sem elvetendő. Ha ősszel szöszös bükkönyt vagy egy fűféle-hüvelyes keveréket vetünk, és ezt tavasszal, virágzás idején termináljuk, utána vethetünk például szudánifüvet. A téli növénytakaró elnyomja a gyomokat, védi a talajt, és nitrogént is biztosít a nagy N-igényű szudánifűnek, ami viszont cserébe óriási zöldtömeggel járul hozzá a talaj szervesanyag-tartalmához.

3. Találjuk meg az üresjáratokat

A 2. pontban felskiccelt idővonal alapján válaszoljuk meg a következő kérdéseket:

• Mikor és hogyan tudjuk elvetni a takarónövényt?
• Milyen lesz abban az időpontban az időjárás?
• Milyen talajnedvességre és –hőmérsékletre számíthatunk?
• Mennyire lesz életképes a többi növény és kártevő?
• Alacsony és oldalirányban terjeszkedő takaróra, vagy inkább magas és erős növényre van szükségünk?
• Milyen szélsőséges időjárást és menetszámot kell kibírnia?
• El fog fagyni télen?
• El kell fagynia vagy teleljen át?
• Képes lesz újra kihajtani, kicsírázni?
• Hogyan tudjuk terminálni és elvetni a főnövényt?
• Lesz elég időnk arra, hogy mindezt megvalósítsuk?
• Mi a B tervünk arra az esetre, ha a takarónövény nem hajt ki, vagy nem pusztul el időben?
• Rendelkezünk a szükséges felszereléssel és munkaerővel?

4. Válasszuk ki a legjobb takarónövényt

Már tudjuk, hogy mit szeretnénk elérni, valamint mikor és hol tudunk takarónövényeket beilleszteni a vetésforgónkba. Itt az idő kiválasztani a megfelelő fajokat!

Példa #1: egy lejtős gyümölcsösben szeretnénk csökkenteni az eróziót. Fontos, hogy a növény növelje a talaj nitrogén- és szervesanyag-tartalmát, valamint vonzza a hasznos organizmusokat. A létfontosságú időszakban nem használhat el túl sok vizet és tápanyagot. Végezetül pedig legyen egyszerű a kezelése. Összegezve

• évelő vagy újrakelő egyéves,
• alacsony növésű, egyszerűen kezelhető,
• hatékony vízfelhasználású,
• talajlazító gyökérzettel rendelkező,
• tápanyagok megkötésére és fokozott visszaengedésére alkalmas

takarónövényt szeretnénk. Ez alapján a fehér here lehet az egyik legjobb választásunk, ám egy hüvelyes vagy hüvelyes-fűféle keverék is működhet. Az olaszperje is alkalmas erre a feladatra, viszont ez komolyabb kontrollt igényel. A bíborhere vagy bükköny jó választás lehet, ha megfelelő az időjárás.

Példa #2: viszonylag csapadékos területen gazdálkodunk, és az őszi gabonák betakarítása után szükségünk van egy olyan növénytakaróra, amely védi a talajt a tavaszi kukoricavetésig. Lehetőleg növényvédőszeres beavatkozás nélkül szeretnénk terminálni. Egy olyan hüvelyes a legjobb opciónk, amely:

• elvethető késő nyáron és ősszel gyorsan fejlődik,
• át fog telelni,
• nagy mennyiségű nitrogént köt meg,
• kaszálással terminálható,
• maradványai elnyomják a gyomokat és megőrzik a talajnedvességet.

A szöszös bükköny jó választás lehet – ha rozzsal vagy más gabonával keverjük, akkor a gyomelnyomó és vízőrző képességei javulnak. A vöröshere is teljesítheti a kitűzött célokat, akárcsak a takarmányborsó, ám utóbbinál nem garantált az áttelelés.

Példa #3: zöldségtermesztéssel foglalkozunk, és egy tavaszi zöldségünk után olyan takarónövényt szeretnénk vetni, amely elnyomja a gyomokat, nitrogénnel és szervesanyaggal járul hozzá a következő főnövény fejlődéséhez, és esetleg mulcsot is biztosít. Fontos, hogy

• meleg időjárás esetén is gyorsan fejlődjön,
• képes akár a talajfelszínen, száraz körülmények között is kicsírázni,
• megköti a nitrogént,
• folyamatosan növekszik, amíg nem termináljuk.

A tehénborsó, galambborsó vagy akár a sziki kender kiválóan teljesíti a fent leírt célokat.

5. Használjuk az elérhető legjobb takarónövényt

Mint láthatjuk, nincsenek csodatevő fajok, azonban léteznek olyan fajták és keverékek, amelyek a példákban megfogalmazott változatos célokat képesek teljesíteni. Olvassa el fajtaleírásainkat és keressen minket bizalommal, hogy segíthessünk a döntés meghozatalában.

6. Haladóknak: építsük vetésforgónkat a takarónövények köré

Nem egyszerű ügy minden területünknél eldönteni, hogy mi fogunk vetni, hogyan fogjuk az adott főnövényt kezelni. Ezért lehet jó megoldás az, ha először kiválasztjuk a gazdaságunkban működőképes és hasznos takarónövényeket, és utána ezeket köré építjük a vetésforgónkat, különösen akkor, ha komoly talajproblémákkal küzdünk.

Ezzel a fordított gondolkodással megállapítjuk, hogy mettől meddig érdemes a takarónövényeket életben hagyni, és ez kiadja a főnövények időablakát. A takarónövények által biztosított előnyök ismeretében ki tudjuk választani azt a főnövényt, amelyik azokból a legtöbbet profitálhat.

Most azonban nyilvánvalóan egyelőre egy vagy több takarónövényt szeretnénk beilleszteni a meglévő rotációnkba. A honlapunkon megtalálható segédanyagok, valamint kollégánk szakértelme segíthet az elsőre összetettnek és nehéznek tűnő döntések meghozatalában.

 

Készült Marianne Sarratonio, Selecting the best cover crops for your farm (in: Managing Cover Crops Profitably, Third Edition, 2012), 12-15. alapján, a SARE engedélyével.