A takarónövények használatát sokszor csak az erózióvédelem elleni védelem miatt látjuk indokoltnak, azonban egy jó keverék ennél sokkal többre képes: élő növénytakaróként akkor is hasznosítja a napenergiát és a tápelemeket, amikor nincs főnövény a területen, valamint élőhelyet biztosít a hasznos organizmusoknak, megköti a légköri szén-dioxidot – egyszóval segít a rendelkezésre álló erőforrások hatékonyabb kihasználásában.

A cél: nitrogénkötés és -tárolás

Egy speciális cél a talaj nitrogénháztartásának javítása és gazdagítása. Ennek eszközei a nitrogén megkötésére képes pillangósok és a nitrogén felvételére és tárolására alkalmas fűfélék és keresztesvirágzatúak. A nitrogéntároló növények (az angol nyelv a nitrogen scavenging, azaz nitrogéngyűjtögető kifejezést használja ezekre, azonban a magyarban is létező nitrogéngyűjtő – pl. baktérium – kifejezés miatt ez zavarra adhat okot, ezért maradunk a nitrogéntároló megnevezésnél) felveszik a talajban maradó nitrogént (a műtrágyából, vagy ami felszabadul a mineralizációból, esetleg a maradványok lebontásából) és megakadályozzák a nitrogén elszivárgását. Ezt később a következő növény is hasznosítani tudja – nem feltétlenül a következő évben, de a nitrogén mindenképpen ott lesz a “bankban”.

Ha a légköri nitrogén megkötése (fixálása) a cél, akkor pillangósokra van szükségünk. A pillangósok is felveszik a talajban maradó nitrogént, mielőtt elkezdik a légköri N2 megkötését, de ebben – azaz a talajban lévő N felvételében – nem olyan jók, mint a speciálisan a nitrogén felvételére és tárolására alkalmas fajok! Egy pillangós a nitrogénszükségletének átlagosan 60-70%-át fedezi a nitrogén fixálásából, de rossz talajon és kedvezőtlen időjárás esetén ez 30-50%-ra is lecsökkenhet.

Akadályozzuk meg a kimosódást!

A télen fent lévő takarónövények megakadályozzák, hogy az a nitrát, ami parlag esetén elszivárogna, ne mosódjon ki a talajból és ott maradjon a talaj termőrétegben. Egyes helyeken a talaj termőrétegén átfolyó víz 80%-a november és április között jelentkezik, és mivel ez magával viszi a nitrátot (a nitrátion negatív töltésű, akárcsak a talajrészecskék, ezért taszítják egymást), így ekkor veszik el a nitrogén egy jelentős része. (Fontos, hogy ez nem a meglévő nitrogén 80%-a, hanem az elvesztett  nitrogén 80%-a, amely ebben az időszakban távozik). Az egyéves nyári növények tehát egy “lyukas”, szivárgó rendszert alkotnak, és ha nincs semmi, ami megfogja a nitrogént, akkor az kimosódik.

A fűfélék kiváló nitrogénfelvevők (rozs, zab, olaszperje, búza), akárcsak a keresztesvirágzatúak (daikon retek, tarlórépa), míg a pillangósok remekül kötik meg a nitrogént (vöröshere, réti here, takarmányborsó, szöszös bükköny).

Mi befolyásolja a megkötött és a tárolt nitrogén mennyiségét?

Mennyi nitrogént kötnek meg a pillangósok? Abbahagyhatom a nitrogén alkalmazását például a kukorica esetén? Nos, ez több tényezőtől függ: mennyi ideje használunk takarónövényeket, milyen fajokat alkalmazunk a keverékünkben és így tovább.

A nitrogén fixálása és a tárolása is függ attól, hogy mennyi tápanyag (nem csak nitrogén) van a talajban, valamint mennyire kiegyensúlyozott a tápanyag-felvétel, és ebből következően az állomány egészsége.  A növények fejlődési stádiuma meghatározza, hogy milyen lesz a keverék N tartalma, C:N aránya, a hasznosulásnál pedig számít a lebomlás sebessége és mértéke is – amelyet befolyásol az időjárás is, ezt ne hagyjuk figyelmen kívül.

Mi is az a szén:nitrogén (C:N) arány? Azt mutatja meg, hogy az adott anyag szén- és nitrogéntartalma hogyan viszonyul egymáshoz. Minél kisebb a különbség, annál könnyebben szabadul fel a nitrogén, viszont ebben az esetben a maradvány gyorsabban elbomlik és széntartalma nem adódik hozzá a talaj szervesanyag-készletéhez. A talajlakó élőlények általában 8:1 C:N arányúak, a szöszös bükköny 11:1 C:N arányú. A kukorica szára 57:1, a búza szármaradványa 80:1 arányban tartalmaz szenet és nitrogént.

Ha a C:N arány 25:1 alatti, akkor a maradvány gyorsan elbomlik és a N gyorsan felszabadul. Ha 25:1 körül van, akkor nem gátolja sokáig a nitrogén hasznosulását, de nem is szabadul fel gyorsan a nitrogén. Ha 25:1 felett van a C:N arány, akkor a maradvány bomlása során a lebontó szervezetek a talajból vonnak el nitrogént, hogy el tudják végezni a munkát, így a növénynek kevesebb jut. Ha ilyen helyzetre számítunk, akkor a nagy N igényű főnövény (pl. kukorica) előtt hagyjunk időt a nitrogén felszabadulásának, használjunk starter műtrágyát, vagy ne vessünk ilyen takarónövényeket kukorica előtt.

Nitrogénkötő növények

Tekintsük át a nitrogén fixálására alkalmas fajokat, azaz a pillangós növényeket. Alapszabály, hogy a pillangósok mindig legyenek inokulálva, ez a gümőképződés miatt nagyon fontos. Számos vetőmagot eleve így hoznak forgalomba, ám ha nem, akkor erről magunknak kell gondoskodnunk.

Dave-Robinson-inokulalt-borso

Inokulált (bal) és nem inokulált (jobb) takarmányborsó közötti különbség

Takarmányborsó

Gabonák után remekül használható takarónövény. Legalább 5-6 hét szükséges, hogy kifejtse a hatását. 70-135 kg/ha nitrogént produkál, és ha nem fagy el, könnyű gyomirtással terminálni ám (sok esetben el fog fagyni télen). Könnyen keverhető és vethető retekfélékkel. Szórva vetése (levegőből vagy hidas géppel) működhet, de nem hoz egyenletes állomány, ezért érdemes inkább vetőgéppel 1-1,5 cm mélyen vetni.

Vöröshere

Akár 140 kg/ha nitrogén fixálására is képes 90 napon belül. Búza és egyéb gabonák után jól használható, és valamilyen oknál fogva a giliszták imádják a vörösherével bevetett területeket. Jó eséllyel el fog fagyni, de ez nem garantálható, vannak kifejezetten télálló fajták is a piacon – figyeljünk erre a fajtaválasztásnál.

Vöröshere és retek keveréke homokos talajon (Dave Robinson)

Tehénborsó

Ha meleg a talaj és megfelelő a nedvesség, akkor rendben fejlődik (igénye a szójababéhoz hasonló ebben a tekintetben). Száraz nyáron ajánlott július 4. hetéig földbe tenni. 60-120 kg/ha nitrogén megkötésére képes, ha sikerül jó áron és megfelelő mennyiségben beszerezni, akkor egy megbízható nyári nitrogénkötő növényünk lesz. Takarmányként is kiválóan hasznosítható.

Réti here

Költséghatékony takarónövény, amely könnyen terminálható, takarmányként is használható, és jól építi a talajt gyökereivel. Fagyra is vethető búza közé, azonban esetenként olyan magas lehet, hogy akadályozza a búza betakarítását.

Korcshere

Valamivel költségesebb, mint a réti here. Takarmányként nem használható olyan széleskörűen, mint a többi hereféle. 60-125 kg/ha nitrogént produkál, alacsonyabbra nő, mint a réti here, és a nedves talajokat is jól tolerálja.

Alexandriai here

Rövid tenyészidőszaka van és nagyon könnyen elfagy. 100-125 kg/ha nitrogént állít elő 60 nap alatt, akár a búza betakarítása és egy őszi vetés között is hasznosítható. Jó talajépítő, zöldtrágyaként is remek, és jelentős mennyiségű takarmányt állít elő.  Mindennek természetesen ára van, nem ez a legolcsóbb hereféle vetőmag. Ugyanakkor nincs olyan mély gyökérzete, így kevesebb nedvességet használ fel.

Orvosi somkóró

Az egyik legjobb talajépítő N-fixáló növény, azonban nagy hátránya, hogy gazdanövénye a szójabab-cisztaképző fonálféregnek (Heterodera glycines), ezért a szójababot tartalmazó vetésforgóknál kockázatos a használata. 100-200 kg/ha nitrogén megkötésére képes, jól bírja a meleg időjárást is és fagyra is vethető gabona közé.

Szöszös bükköny

Rengeteg nitrogént állít elő (100-200 kg/ha), építi a talajt és a N nagy része a talaj feletti részekben található. 5-6 hét fejlődésre van szüksége ahhoz a tél előtt, hogy kifejtse a hatását. A növekedése ősszel lassabb, mint a hereféléké. Sajnos megvan az esélye, hogy gyommá váljon, a magjai évekkel később is képesek kicsírázni.

Sziki kender

A nitrogénkötő növények új “üdvöskéje”, egy alapvetően trópusi fajta, ami ennél fogva nagyon jól tolerálja a kontinentális éghajlat melegebb és száraz nyarait, viszont könnyen el is fagy. 8-10 hétre van szüksége a hatás kifejtéséhez, a jelentős biomassza tömeg mellett 120 kg/ha-nyi nitrogént tud fixálni.

Nitrogéntároló növények

A pillangós fajok által felvett és megkötött nitrogén mellett a talajban lévő, fel nem használt N “betárolása” és megőrzése is fontos feladata a takarónövényeknek. Az alábbi fajok kifejezetten erre a célra használhatóak, akár a nitrogénkötő növényekkel együtt vetve.

Daikon retek

A borsófélékkel és a herefélékkel is remekül működik együtt, és a szervestrágyával kijuttatott nitrogént is jó hatásfokkal hasznosítja: zabbal vagy rozzsal együtt vetve, szervestrágyázott földben akár 160-220 kg/ha nitrogént is képes venni. Áthatol a tömődött talajrétegeken, javítja a talaj levegőgazdálkodását, és a gilisztáknak is jó környezetet biztosít. A magyar tél során jó eséllyel elfagy. Hátránya, hogy bomláskor kellemetlen, propánhoz vagy záptojáshoz hasonló szagot áraszt. A hatás kifejtéséhez 6-10 hét szükséges, ám a túl korai alkalmazás az esetleges maghozás miatt nem ajánlott, ezért a július-szeptember közötti időszakot javasoljuk a daikon retek vetéséhez.

Tarlórépa

Kevésbé ismert nitrogénhasznosító növény, de a megfelelő fajtával nem csak a nitrogént köthetjük meg, hanem a talajéletet is fokozhatjuk. Remekül dolgoznak például az olaszperjével, és a trágyával kijuttatott nitrogént is hasznosítják. A retekfélékhez képest jobb a télállósága, tavasszal tovább tartja meg a felvett tápanyagokat. Lebomláskor nem áraszt olyan szagot, mint a retkek, ezért problémás helyeken (nyűgös szomszédok, településhez közeli parcellák) érdemes felvenni a listára. Több fajta megpróbál tavasszal magot hozni, ezért legyünk észnél és termináljuk időben.

Szudánifű / Cirok x szudánifű hibrid

A 200 kg/ha körüli nitrogénfelvétel mellett rövid idő alatt méretes biomasszát állít elő (120-150 cm magas állomány, 8-10 t/ha zöldtömeg), amely takarmányként is hasznosítható. A szudánifű talajépítő hatása sem elhanyagolható.

Olaszperje

Aki szeret nagy tétekben játszani, annak az olaszperje való: magas kockázattal járó, de bőséges eredményt hozó takarónövény. Mélyre hatoló gyökérzetével (akár 160-170 cm mélyre is lemehet) kiválóan hasznosítja a nitrogént és más tápanyagokat, védi a talajt az eróziótól, és takarmánynak is remek. Augusztus eleje és szeptember eleje között vethető, és vannak már olyan fajtái, amelyek túlélik a telet. Hátránya, hogy tavasszal nem egyszerű a terminálása, és az egyik legtöbb munkát igénylő takarónövény – akik most kezdenek ismerkedni a technológiával, azoknak nem ajánlott!

Elvitelre

A nitrogénkötő és a nitrogéntároló növények együttes hasznosítása a talaj építése, a szerkezet javítása, a talajélet fokozása mellett a tápanyag-gazdálkodási rendszerre is jótékony hatással van. Amikor a következő szezon nitrogén menedzsmentjét tervezzük, akkor ne csak a műtrágyára (és esetleg a szervestrágyára) gondoljunk, hanem e két takarónövény-csoport csapatjátékát is vegyük figyelembe.

A cikk Eileen Klavidko prezentációja és Dave Robinson előadása alapján készült.