Az egyik legjobb szárazságtűrő pillangósként ismert tehénborsó akár 1,5-2 méter mélyen is képes átszőni a talajt gyökérzetével. Kiemelkedő nitrogénkötő képessége, a hasznos rovarok vonzása és nematosztatikus hatása miatt kiváló alkotóeleme lehet a júliusban vetett takarónövény-keverékeknek.

Bevezetés

Aszálytűrése és alacsony (savanyú) pH toleranciája miatt azokon a helyeken is sikerrel alkalmazható köztesnövényként, ahol mind az időjárási, mind a talajadottságok messze vannak az ideálistól. Azon kevés pillangósok közé tartozik, amik akkor is pozitív nitrogénmérleget produkálnak, ha a termést is betakarítjuk.

Erősségek

• Nitrogénkötés
• Hasznos rovarok vonzása
• Aszálytűrés
• Gyomelnyomás
• Gyors növekedés
• Gyenge talajok javítása

Előnyök

90-140 napos tenyészidőszaka alatt 3-5 t/ha szárazanyag előállítására és 100-150 kg/h N fixálására képes. A 8 hét alatt akár 2 méter mélyre lenyúló karógyökér lazítja a talajt és segít a növénynek túlélni a szárazabb időszakokat.

A levelein és a száron lévő pórusok virágon kívüli (extraflorális) nektáriumokat bocsátanak ki, aminek köszönhetően a tehénborsó nemcsak virágzáskor vonzza a hasznos rovarokat, hanem már az előtte lévő periódusokban is. A darazsak, méhek, hangyák és katicabogarak különösen kedvelik.

A lucernánál és a hereféléknél jobban tolerálja a savanyú talajokat, az 5,0-5,5-ös pH nem jelent problémát számára. Hatékony N-hasznosításának köszönhetően az egyik legjobb pozitív nitrogénmérleggel rendelkezik, ezért alkalmazható nitrogénigényes őszi kultúrák előtt is.

Hátrányok

Bár a savanyú pH-t elviseli, a talaj magas sótartalmát nem kedveli. A cserepes, tömör felső talajréteg hátráltatja az állomány kelését és kezdeti fejlődését, a túlzottan nedves talajokon pedig hajlamos a gyökérbetegségekre. A hasznos szervezetek mellett a poloskákat is vonzhatja.

A nagyméretű vetőmag miatt a szórva vetés nehezen kivitelezhető, az így történő vetés után a kelés csak megfelelő talaj- vagy mulcstakarás mellett garantálható.

Technológia

Termesztése sokban hasonlít a szójánál alkalmazott technológiára: vetése április végétől június közepéig ajánlott főnövényként. Amennyiben takarónövényként szeretnénk alkalmazni, az őszi kalászosok betakarítás után minél hamarabb (2-3 napon belül) érdemes elvetni – ebben az esetben még a vegetatív fázisban fogja érni a téli fagy.

Az ajánlott vetésmélység 2-5 cm, monokultúrás magnormája 30-60 kg/ha. Rövid tenyészidejű keverékek esetén pohánkával, középhosszú mixekben szudánifű, cirokkal és kölesfélékkel kombinálható.

Megsemmisítése a vegetatív időszakban javasolt mechanikus úton, azaz szárzúzással, hengerezéssel vagy kaszálással. Ezt követően érdemes sekélyen bedolgozni a talajba.

Tűrőképesség

A kukorica által is kedvelt meleg és nedves körülményeket igényli a tehénborsó, azonban a szárazságot is jól viseli, aszálytűrése a szójánál is kiemelkedőbb, az évi 270-300 mm csapadékot kapó területeken is megél.

Talajok tekintetében széles skálán mozog a tűrőképessége: pH optimuma 5,5-6,5, ám a savanyúbb talajokat tolerálja, és a homoktalajokon is megél. A vízállásos részeket nem kedveli, ott gyorsan kipusztul.

Az árnyékot mérsékelten tűri, sűrű lombú ültetvények alá nem ajánlott, mert fogékony lehet a rozsdabetegségekre.